2018. április 22., vasárnap

otthon


Az építkezés szitokszó, melynek hallatán összerándul az ember gyomra, és őszintén kezdik sajnálni az abban lévőket. Legalább is a környezetünkben ezt tapasztalom. Mert hogy mi belevágtunk. Nekünk ugyan nincs bajunk vele, mi már egyet végig csináltunk 15 éve, és most  3 gyermek után járó csok újra elindított minket. Nem is olyan viccesen szoktam mondani, hogy a mi generálkivitelezőnk Jézus. Amikor az Íge azt mondja, hogy rendelt ideje van az ég alatt mindennek, akkor ezt az otthonunk eladásában, az albérlet megtalálásában, és a telek megvásárlásában nagyon is éreztük. Így minden problémának mely egy ilyen projektben előjön van helye. És van megoldása. Eladtuk az otthonunkat, vettünk egy telket, és lassan elkészülnek a tervek is. Egy számunkra elérhetetlennek tűnő helyet gondolt ki Isten lakhelyül, és még szoknunk kell, hogy ez bizony már a mienk. Nem igazán gondoltam, hogy valaha ilyen szép helyen élhetünk mint ez. Megvettünk ugyanis egy erdőt. Illetve egy részletét, mely majdnem 1700m2  és nagyjából 18x93m. Ez alatt a majdnem 100 méter alatt kb 30m-t emelkedik a felszín. Kifejezetten meredek. Főleg a telek utcafelé eső része ahol a ház lesz. A telek többi részén megmarad a tiszta természet. Az egész tiszta erdő, főleg kocsánytalan- és csertölgy. Sokféle madár, héja karvaly, de van itt róka is. Szép panoráma nyílik a szemköszti völgyre aminek egyik fele már a Törökbálinthoz tartozó erdő. Ez a hely "bevállalósaknak" való. Meg kell érte dolgozni, de amikor kész, egy egész életen át lehet élvezni a szépségét. Már várjuk hogy elindulhasson az építkezés, de ebben a csodás időben a telek most is élvezhető. Egy egész délutánt töltöttünk el itt. Megismerkedtünk az új szomszédainkkal akiknek a háza már majdnem kész.