Szia Gábor!
Mikor 2021-ben megtudtam hogy beteg lettél, írtam neked hogy szívesen beszélgetek veled erről ha te is akarod. És találkoztunk is. De jó hogy ennek emléke megmaradt nekem. Azt már korábban megtanultam, hogy életbe vágó eseteknél nem lehet udvariaskodni. Meg kell kockáztatni hogy az ember átlépi az udvariasság határait, mert nem lehet tudni mennyi idő van arra hogy tegyen valamit az ember. Nárcisz utolsó 3-4 évében sokat beszélgettem vele. Újjászületett, és így hívta haza az Úr 35 évesen 22-ben. Nehezen engedtem őt el. Ma is nagyon hiányzik. Sokat gondolok rá. Aztán idén év elején elvesztettem a bátyámat aki szintén fiatal volt még a halálhoz, de az Úr véget vetett hosszú ideje tartó szenvedéseinek és hazahívta Zolit is. Sokat voltam mellette, és próbáltam mellette állni, segíteni neki. Olyan közel van még a halála hogy fel sem dolgoztam. És most téged is hazahívott az Úr Gábor. Nehéz a szívem. Szomorú vagyok. Szerettem a barátságodat, a segítőkészségedet, az önzetlenségedet, a tehetsé