2017. október 15., vasárnap

Van pár eladó"lom"

Akit az eladó cuccok érdekelnek, az ezt a részt ugorja át, és görgesse a linkekhez.
Aki  nem vásárolni szeretne, hanem csak az érdekli, hogy "már megint mit csinál?" nos azoknak a következendőkben összegezném a jelenlegi állapotot:

 Az az érzésem, hogy a környezetem merőben mást gondol rólam a hangszereimhez fűződő viszonyommal kapcsolatban mint én magam. Az hogy egy egy hangszer 23 éven át veled van, annak nem csak az az oka, hogy érzelmileg kötődsz hozzá. Nekem a hangszerek eszközök és semmi más. Nem fűz hozzájuk semmilyen érzelmi szál. Nem ruházom fel őket "emberi" tulajdonságokkal. Erre jó példa az InLine 20. jubileumi lemeze, és a 3. lemezem a Friends, amiket egy 20 e ft-os Squierral vettem fel direkt! :)
 Ennek egyik oka lehet, a balkezességem. Egy balkezes dobosnak, zongoristának, szaxofonosnak nem kell azzal a problémával szembesülnie mint egy gitárosnak, ahol a hangszert pontosan a tükörképére kell gyártani ahhoz, hogy egy magamfajta balkezes használni tudja. Ez a jobbkezesek világa. Minden jobbkezesnek ajánlanám, hogy menjen fel egy hangszerbolt weboldalára, és próbáljon találni magának balkezes modellt, 50e és másfél millió között. Majd a kapott eredményt hasonlítsa össze az ugyanazon oldalon kapható jobbkezes hangszerek választékával. De ugyanezt elmondhatnám azokkal az oldalakkal kapcsolatban is, ahol viszont csak balkezes hangszereket árulnak. Ők is csk a gyártók által rendelkezésre bocsátott modellleket tudják árulni. Ezért bizonyos modellekből dömping van, más modellekből meg semmi. Az, hogy az milyen fából legyen, vagy milyen színű legyen, az eleve el van felejtve. Ha mégis ilyen igénnyel lépnék fel, akkor máris a "custom shopban" találom magam, és amíg jobbos kollégáim a középárfolyamban lubickolva válogtnak maguknak,  addig én ugyannnak a sokszorosát fizetem ki ha ugyanazokat az igényeket támasztom. Ezt minden túlzás nélkül nevezhetem hátrányos megkülönböztetésnek. Nem vagyok már kezdő. Ezen írásomkor ráfordulok a 48. életévemre. Ebből 37 évet éltem le balkezes gitárosként a hátrányos helyzetűek világában. A mai napig nincsenek olyan hangszereim amelyek minden szempontból megfelelnének. Olyan egyszerű dolgokra gondolok mint példul a "cutaway" opció. Ez azért mostanra már elég elszomorító.
 Nekem az egész életem a kompromisszumról szól. Hogy mi nem lehet nekem. Ezért sem venni, sem eladni nem könnyű. Amit veszel, azt 2x is de inkább 10x kell meggondolni, mert a változtatása 10x-es ha nem inkább 100x-os nehézségű. És hogyan is tudnál előre gondolkodni 10 évet, hogy mire lesz szükséged? 'Mission Impossibile"
Ezért amikor a stratómat vettem 1994-ben, az nekem szükségmegoldás volt. Kompromisszum. És a Stratóval egyébként nincs baj! Sőt igazából egy remek hangszer. Csak nekem 23 évvel ezelőtt nem volt választásom. Ez volt és kész. Tetszik nem tetszik. Akkor még nagyon más világ volt választék vonatkozásában. Információd sem volt még. Sem mobil, sem internet. Szóval más világ volt.
Mit szólnátok ha azt mondanám, hogy ha egy "örök darabot" akartok magatoknak vásárolni, akkor ahelyett, hogy megtalálnád a stílusodnak legmegfelelőbbet akkor a következő szempontok közül választhatnál: Legyen amerikai, mert annak minősége megbízható (ez 1994-ben még így volt, ma már nem de akkor igen, és nem is jött be, garanciában kellett komoly beavatkozásokat csinálni rajta). De legalább értékálló. Miután sokáig azért nem tudtam eladni, mert a piacon egyszerűen nem volt más abban az árban, ezért kénytelen voltam a gitáromat moddolni. 1994-ben a a következő választási lehetőségeim voltak: Stratocaster vagy Telecaster. Mindkettő összesen 3 féle színben: Fekete, fehér, szürke színekben...Vicc nélkül mondom. Nem túl inspiráló. Főleg úgy ha figyelembe veszem hogy a hangszer részleteit 2 évig fizettem.
A mai hangszerválaszték balkezeseknek körülbelül a 10%-a a jobbosokénak, de még ezzel együtt is összehasonlíthatatlanul jobb a helyzet, mint 1994-ben amikor a stratót vettem.
A tavaly birtokba vett Dowina azért óriási dolog az életemben, (jobban mint egy jobbosnak) mert megadatott a lehetőség, hogy végre tényleg olyan akusztikus gitárom legyen mint amilyet szeretnék. Kompromisszumok nélkül. Ezért én ezt 37 év gitározás és folyamatos lemondás és kompromisszumok után valóságos csodának éltem meg. És az is! :)
Amikor a stratón és a Godin jazzgitáron túl akarok adni, akkor egy lépést teszek afelé, hogy ne kompromisszumokkal kelljen leélnem hátralévő gitáros életemet, hanem hogy ha már nőtt a választék, akkor tényleg olyan hangszereim legyenek mint amiket igazán szeretnék. Akár áldozatok, vagy anyagi veszteség árán is.
Tehát nem a stratocasterral van a baj. Sőt egy remek hangszer. És a Godin éppúgy. De szeretnék egy olyan gitárt amin nem kell moddolni. Ezt egy jobbos nem igazán értheti meg. És a balosok közül is leginkább azok akik már legalább 3 évtizede ebben vannak. Szeretnék egy olyan jazzgitárt ami cutaway. Nem nagy kérés nem igaz? Valószínűleg az amit ma nekem a Strat és a Godin ad, azt egy hangszerben is el tudom képzelni például egy D'Angelico képében. Nagyon szép balkezes gitárokat készítenek. De én például nem riadok már vissza a Kínai gitároktól sem, ha szép és jól működik. Az Ibaneznek csodálatos semi hollow jazzgitárjai vannak amelyek közül van balos.
Aztán probléma még az is, hogy több cég is azt csinálja, hogy bizonyos modelleket csak pár évig futtat balkezesben. Na mire eladsz valamit balosban és odajutsz hogy megvennéd, addigra már se híre se hamva. Paul Red Smith például. Még a SE változatával is kibékülnék. Marci fiamnak egy álom szép SE modelt vettünk. A mostani eladással, felvállalom azt hogy elinduljak afelé, hogy végre választhassak!
Nem könnyű egy ilyen döntést meghozni. De nem a hangszerhez fűződő érzelmi szálak miatt, mert ha csak azon múlt volna, már régen eladtam volna. Hanem az ezzel járó nyűg miatt. Sok idő és türelem kell hozzá, de miután lassan betöltöm az 5. x-et, semmi okom hogy tovább várjak.
 Árulom továbbá az elektronikákat is az akusztikus gitárjaimban. Ez egy nehéz ügy. Ezt igazából csak úgy tudod megállapítani, hogy neked megfelelő e, hogy megveszed, beszereled és próbálod. Ezért ehhez sok türelem kell. Nekem hangra az ezt megelőző cuccom az AER sokkal jobban tetszett, de azzal állandó műszaki problémák voltak. Ezzel nincs semmi probléma, de a hangja nem az. Egyáltalán nem rossz. Sőt. De én nem ezt hallom a fülemben.  Ezért most árulom, dobozában, makulátlan cucc. A Thomannban vettem. Sok pozitív kritikát kapott, és bátran merem ajánlani. Én meg tovább próbálkozom.

A gitárokhoz nem adok meg árat. Értelmes ajánlatokat mind meghallgatok. Csere beszámítás, az említett okok miatt nem lehetséges. Mondjuk támpontot adnék az árakhoz. Sok évvel ezelőtt eladtam a stratót akkor 265e ft-ot adtak érte. Hát vintage a drágám, és igaz hogy moddolt, de micsoda változtatások. Joe Bardenek, és Suhr pickupok..:) A Godinnal kapcsolatban írtam hogy azóta megjelent a gyár kínálatában is balosban. Ott 225e ft körül mozgott az ára az újnak. Ezen van egy pár furat, ütődés, karc, ezt természetesen figyelembe vesszük az árnál, de például a 2014-es autóbalesetemnél velm utazott a busz hátuljában és akkor karc nélkül megúszta. A tokja nagyon véd!



A Godinra érkezett közben jelentkező aki már hétvégén viszi a gitárt